Kiegészítő tároló: irattartó az asztalra

Rend a lelke a dossziéknak is

Praktikus kisbútorunk alig több mint fél méter széles és négy rekesze van. A méretek persze dolgozószobánk, íróasztalunk nagysága, illetve alakja szerint tetszőlegesen változtathatók. A lényeg: a belmagasság és mélység legyen olyan, hogy az A4-es dossziék kényelmesen elférjenek, ne kelljen szuszakolni, gyűrni a lapokat.

Ízlések és polcok

Kisbútorunk, ahogy az előző képen látszik, mappa-tartóként funkcionál. Lehet azonban, hogy idővel nagyobb szükségünk lesz egy kispolcra. Mit csináljunk ilyenkor? A válasz egyszerű: fordítsuk el 90 fokkal, mint itt.

Miből készítsük?

Háromféle faanyagot használunk: a keretet élfóliázott laminált forgácslapból, a hátlapot közönséges farostlemezből, a rekeszek falait borovi fenyő furnéros rétegelt lemezből szabjuk.

Az alsó és felső forgácslapba egy centiméter mély nútot vágunk, amibe, mint sínbe csúsznak be a rekeszek falai. Mivel a nút nem ér a lapok végéig – úgy elég csúf volna –, kis (kb. 5×1 cm-es) vállat kell vágnunk a köztes falak első részébe. Ez pontos mérés és rajzolás után, szorítókkal rögzített vezetőléc mellett történik. A lap mérete miatt a bevágások egy részét középről kell indítanunk, mert a fűrész nem fér hozzá, de ez csak technikai részletkérdés, a munkát nem nehezíti. Hátul minderre nincs szükség – ott nem látszik.

Aki úgy praktikusabbnak találja, akasztót is csavarozhat a polc hátlapjára, és a falra is akaszthatja, például – kézenfekvő módon – az íróasztal mellé vagy fölé.

Anyag-előkészítés

A laminált forgácslap keresztmetszete nem szép, ezért nem engedhetjük meg, hogy látszódjon. A szabadon maradt éleket tehát fóliáznunk kell. Élfóliát a szakboltokban sokféle színben, tekercsben vásárolhatunk. A szabvány vastagságú anyag hő hatására rátapad a bútorlap élére, és jól vágható (törhető).

Hogyan kell élfóliázni?

1. Az élfóliát vasalóval, egy papírlap közbeiktatásával tapasztjuk a bútorlap élére.

2. A simítófát végighúzva erősen rányomjuk a fóliát a ragasztott felületre.

3. Az élfólia túllógó széleit élfoliázó gyalukéssel levágva igazítjuk a bútorlaphoz.

4. A laminált forgácslapon túllógó csíkdarabot könnyed mozdulattal letörjük.

Anyagszükséglet

20 mm-es laminált forgácslapból

- 2 db 520×235 mm-es lap

- 2 db 360×235 mm-es lap

5-ös borovi fenyő furnéros rétegelt lemezből

- 3 db 340×230 mm-es lap

Farostlemezből

- 1 db 560×360 mm-es lap

Továbbá

- 4,0×40-es csavarok

- öntapadó csavar-takarósapkák

- 25-ös vágott fejű szögek („hátfalszög”)

Így készül az irattartó

1. A forgácslemez lapokon ceruzával jelöljük be a rekeszhatárok (osztások) helyét.

2. Körfűrésszel vagy felsőmaróval vágjunk 1 cm mély nútokat az alap- és tetőlapba.

3. Rajzoljuk be, majd – rögzített vonalzó mellett – vágjuk ki a rekeszválasztók vállait.

4. Csiszoljuk meg a rétegelt lemezt (a képen jól látszik az imént kivágott váll is).

5. A bútor oldallapjait 4,0×40-es csavarokkal csavarozzuk a tető- és alaplapokhoz.

6. A vágás közben előforduló apróbb anyaglepattogzás nyomát fatapasszal tüntethetjük el.

7. A szekrény egyszerű, farostlemez hátlapját 25-ös szögekkel rögzítjük a helyére.

8. Végül az oldalakat összetartó csavarok fejét takarjuk el öntapadó takarósapkákkal.

...és készen is vagyunk.

2012. június 4. 17:46