Dobjuk fel a lakást: falmintázó technikák

Faldíszítési lehetőségeink ma már szinte korlátlanok, ha ilyen munkát tervezünk, először is nem árt körülnézni a festékszaküzletekben, számos új alapanyaggal és eszközzel találkozhatunk.

A mintázatok hatása a faltól, a mintázáshoz használt eszköz(ök)től, no meg a kiválasztott színektől függ. A sima és strukturált felületű falakra más és más technikával, szerszámmal célszerű a színező és mintázó festéket felhordani. A mintázó eszköz lenyomataiból alakítsuk ki a szabálytalanul elszórt – vagy szorosan egymás mellé nyomott mintázatokat, amelyek együtt, egy nagyobb foltban érvényesülnek jól.

Fehéren-feketén

Előbb az alap színtónusát fessük föl, majd erre lehet – miután teljesen megszáradt! – felhordani a színes mintá(ka)t. A mintázathoz használt festékbe általában kétszer annyi színezéket kell bekeverni, mint az alapszínbe. Jó előre tisztában lenni a festendő felület nagyságával, a festékigénnyel, nehogy az utolsó sarokra már ne jusson az adott színből.

A festékeknek alapvetően két kategóriája van: léteznek olajfestékek (olaj, illetve műgyanta alapanyagból készültek) és vizes (emulziós) festékek. Az olajfestékeket főként fa- és fémfelületekre kenjük, míg a vízben oldódó festékek (ilyen például a diszperzit is) többnyire a falra és mennyezetre kerülnek. A két típust soha ne keverjük.

Mintázási lehetőségek

A kreatív falfestési technikák előnye, hogy nem számít, ha az alapszín nem homogén hatású, s esetleg foltos marad. Az alapozó hengerelés viszont minden esetben ajánlott. A tupfoláshoz (vagyis a festékes szivacs falra nyomkodásával végzett mintázáshoz) természetes, tengeri – vagy nagylyukú műanyag – szivacsot szoktak használni, de gombóccá gyűrt rongy is megteszi. A hengerelt jellegű minták kialakításához különleges, e célra készített mintázó hengerekkel foghatunk hozzá. A sörte- vagy speciális mintázó kefékkel finomabb, spriccelt hatású mintázatot lehet kialakítani. A szálas mintázás többnyire hosszú, erős sörtéjű ecsetekkel, szivaccsal, szálbundázatú mintázókesztyűvel, rövidebb-hosszabb húzásokkal alakítható ki. A strukturáltan glettelt falfelületeket előbb alapozni kell az ilyen célra készült masszával, majd a felületet különféle szerszámokkal, pl. erős sörtéjű kefével, ecsettel, mintázóhengerrel, szivacsos simítólappal vagy fogazott kenőlappal megformázni. A mintákat, a színeket, az összhatást mindig próbáljuk ki, lehetőleg azonos felületen.

Struktúrahenger

Fodros mintájú dekorhenger

Mintázóhengerek

Styrofoam simító

Glettvas

Festékfelhordás szivaccsal

A szivacsozás a lehető legegyszerűbb, ugyanakkor leghatásosabb technika. A színárnyalatok és a textúra váltakozása mozgalmassá teszi a felületet. Erre a célra emulziós vagy lazúrfestéket használjunk. Utóbbi sokkal áttetszőbb (transzparens), ami általában hatásosabb.

1. A falfelület nagyobb egyenetlenségeit gletteljük ki. Ezt követően egy vagy két alkalommal a kiválasztott, bekevert színű alapozófestékkel hengereljük át a falakat.

2. A szivacsot többször nyomjuk a fal felületére, és csak ezután mártsuk be újra a festékbe. A felesleget távolítsuk el a fedél karimáján vagy egy darab kartonon.

3. Újabb bemártás után az üres falfelületeken folytassuk a szivacsozást, amíg le nem fedtük az egész területet. Nagyjából azonos szögben, folyamatosan nyomjuk a falra a szivacsot.

4. Amikor az egyik réteg felhordásával elkészültünk, vigyünk fel még egy réteget a falra, erősebb vagy gyengébb színnel, hogy kellő mélysége legyen a kompozíciónak.

Egy szépen mintázott fal.

Még egy sikerült mintázat.

Mint a márvány

A márványozásnak ez a fajtája áll a legközelebb az igazi márvány mintázatához és tapintásához. A márványhoz való hasonlóság fő oka az eljárásban használt mészkő alapanyagú márványpaszta, más néven márványglett. A márvány elméleti összetétele azonos a mészkőével: CaCO₃. Ez a különleges díszítési mód szinte bármilyen, az építőiparban alkalmazott szilárd felületen elvégezhető – nyers, szerkezetkész felületeken és a már előzőleg festett, mázolt vagy nemes vakolattal ellátott felületeteken egyaránt. A leghitelesebb márványutánzatot olyan felületeken hozhatjuk létre, ahol harmonizál az adott felület anyagával, funkciójával és reális hatást kelt, ilyenek pl. a hengeres vagy félkörprofilú oszlopok, pillérek, sík lábazati felületek, előszoba, folyosó, bárpult, ablakpárkány (könyöklő), stb.

1. A fehérre glettelt felületet először is falfix-szel megerősítjük (mélyalapozás), ami az egész glettelt réteget rögzíti, erre vihetjük fel majd a következőkben a márványpasztát.

2. Strukturált felület képzése a legömbölyített szélű trapézvassal (ehhez kell a legnagyobb ügyesség), amit majd száradás előtt körkörös mozdulatokkal fényesre kell dörzsölnünk.

3. A következő munkafázis egy vagy két rétegben felhordott wachs (viasz) réteg, amit polírozunk, így egyenetlenül lesz fényes. Ez a réteg gondoskodik a felület teljes védelméről.

4. A végleges felület teljes mértékben strapabíró, mosható, törölhető, dörzs- és kopásálló, amennyiben normál igénybevételt feltételezünk: olyan, mintha márvány lenne.

2011. december 9. 15:34