Kaviccsal szórt kerítés

Rá kellett persze szánni némi időt, és munka is akadt vele, hiszen a kavicsokat az építkezésből megmaradt sóderből válogatták egyesével, kézzel, majd mosás és szárítás után ragasztották őket a végleges helyükre. Aprólékos és lassú munka, de csak egyszer kell elvégezni, a végeredmény pedig tartós, a kövek télen sem fagynak le, és hát az eredmény magáért beszél. Aki nem restelli a munkát és van türelme meg ideje, könnyen utánuk csinálhatja.

A ház fala is kavicsburkolatú, azt egy évvel korábban készítették.

1. A munka első lépése természetesen az volt, hogy a régi betonkerítést kidöntötték, használható elemeit pedig elajándékozták.

2. Az oszlopokat viszont meghagyták, azokra pont ráfért 7-7 db 25×25-ös zsaluzó elem. A hézagokat betonnal töltötték ki.

3. Az oszlopok közé két sorban 3-3 darab 25×50-es zsaluzóelemet betonoztak le. Ezekre kerültek a téglasorok bontott téglából.

4. Mikor minden tégla a helyére került, bevakolták a falat. Ezután következett némi szünet a száradás érdekében, majd a simítás.

5. A zsaluelemekre flexibilis csemperagasztóval kavicsokat ragasztottak, mindig csak tenyérnyi helyen, mert a meleg miatt gyorsan kötött.

6. A kerítés tetejére, valamint a téglával kicsit megmagasított oszlopok tetejére kerültek a bontásból származó, méretre vágott cserepek.

A kapu is megújult
A kiskapu és a nagykapu két szárnyának keretét meghagyták (meg középen egy merevítőt), ezeket rozsdagátló festékkel lekenték, a többit flexszel kivágták és eltávolították.

A korábban már méretre vágott, alapozóval előkezelt és két rétegben mahagóni festékkel lekent, 3 cm vastag cseresznyefa deszkákat felcsavarozták rájuk, majd a kapukat a zsanérokra illesztették.

3-3 zsanér tartja a nagykapu két szárnyát, mert a fadeszkák miatt nehezek.