Mozgalmas polc a nappaliba

A bútort 18 milliméteres forgácslemezből készítettük. Elsőként lerajzoltuk a bútort, majd egyenként mértük és szabtuk le az elemeket.

A keretet és a polcokat egy kevéssé ismert eljárással szereltük össze: lamellóztuk. Ehhez lamellózó gép kell, de aki nem tart ilyet otthon a kispolcon, az se ijedjen meg, mert egyszerű csavarozással, tiplizéssel, csapolással-ragasztással is nyugodtan összeilleszthető a szerkezet.

A lamelló működési elve hasonló a hagyományos – más szakmák által is használt – tiplikhez, a lényegi különbség, hogy nagyobb felületen – ennélfogva biztosabban – rögzíti a bútorlapokat. Épp olyan lapoknál érdemes használni, mint a forgácslemez, mert így nem kell az anyag kiszakadásától tartanunk.

ÖM-tipp

A polcok látható éleit fóliáztuk. Ez ugyancsak gyakori munka, ha forgácslemezből készítünk valamit. Hadd mondjunk azonban egy tippet: sehol sincs megírva, hogy az élfóliának és a bútorlapnak azonos színűnek kell lennie. Színes bútor mellé bátran választhatunk az élére eltérő, kiegészítő szint, vagy ugyanannak a színnek más árnyalatát. Nüánsznyi változtatás, de ahogy a szakácsok mondják, megbolondítja az ízeket.

Hogyan élfóliázzunk?

A szakboltokban különféle színekben kapható élfólia-tekercsek szabvány vastagságúak és ragasztózottak. Felvitelük egyáltalán nem nehéz.

1. A fóliacsíkot meleg vasalóval – és hogy meg ne pörkölődjön – köztes papírlapot használva simítjuk a 18 mm-es forgácslemez élére. Figyelnünk kell, mert a több tíz centis csík könnyen félresiklik.

2. Ha pontos a fóliacsík illeszkedése, akkor simítófával rászorítjuk azt a bútorlapra. Ez abból áll, hogy egy gyalult puhafa kockát határozottan rányomva egyszer végighúzunk a polc élén.

3. A fólia hangyányit szélesebb a bútorlapnál. A túllógó részt gyalukéssel vágtuk le. Mint látható, a vékonyka csík könnyen lemetszhető. Ha nincs otthon gyalukés, nyugodtan használjunk sniccert.

4. Utolsó feladatunk az éleket óvatosan megcsiszolni. Ehhez finom szövetű csiszolóvászonra van szükségünk – egyszer húzzuk végig hosszában-lefelé a satuba szorított forgácslemez élén.

Így készül a „zöld polc”

1. Egymás mellé tettük a farostléceket, úgy, ahogy majd állni fognak, kimértük a polcok csatlakozási helyét, és ceruzával bejelöltük a fekvésüket. Fontos, hogy mindkét lapon jól látszódjon a jel!

2. Lamellózógéppel kivágtuk a 20-as lamellók helyét mindkét összeillesztendő lapon. (Mint említettük, ez helyett tiplizést, csapolást, csavarozást vagy akár szögelést is alkalmazhatunk.)

3. A lamellózógép segítségével kimart nútokat faragasztóval töltöttük ki, majd belenyomtuk, és kalapáccsal beütöttük a lamellókat. A kibuggyant ragasztót száradás előtt töröljük le!

4. Pillanatszorítókkal összefogtuk a polcelemeket, és 24 órán át száradni hagytuk az összeragasztott darabokat. Készítéskor vegyük tekintetbe, hogy emiatt az összeállítás akár egy hétig is eltarthat.

5. Polcunk – mint a nagy képen is látható – készülhet hátlap nélkül. Ha nem kedves ez a megoldás, akkor a hátsó fal lehet 25-ös laposfejű szögekkel rögzítetett farostlemez.

6. Végül a szerkezet felső keretlécére és a legfelső polcra egy-egy polctartó L-vasat csavaroztunk. Rajtuk keresztül, a falba vert műanyag tiplikbe tekert csavarokkal rögzítettük kisbútorunkat.

Anyagszükséglet

18 mm vastag, világoszöld laminátummal borított forgácslapból

- 2 db 90×26 cm-es lap a keret oldalaihoz

- 2 db 88,5×26 cm-es lap a keret felső és alsó eleméhez

- 3 db 56×26 cm-es lap a polcokhoz

- 2 db 22×26 cm-es lap a két felső polctartóhoz

- 1 db 15×26 cm-es lap az alsó polctartóhoz

- 20-as lamellók (vagy tiplik, esetleg csavarok)

- faragasztó

- 25-ös vágott fejű szögek – „hátfalszög” (csak akkor, ha készítünk hátfalat)

- 2 db L alakú tartókonzol

Fotó: Csíkszentmihályi Márton, styling: Flat Art, modell: Fatura Ágnes, kivitelezés Szelényi Attila

2019. november 12. 11:37