Természetes falfestékek

Épületbiológiai szempontból a megfelelő lakótér levegője káros anyagoktól mentes, kellemesen ionizált és alacsony szén-dioxid- tartalmú. Hazánkban az előírás szerint a friss levegővel való ellátottság minimuma 25 m3/h/fő, az ajánlott érték pedig 50 m3/h/fő, mivel az embernek nyugalmi állapotban 32 m3 friss levegőre van szüksége óránként. Nemcsak az ember által elhasznált oxigén, valamint a kibocsátott szén-dioxid és a vízgőz rontja a levegő minőségét, hanem az épület anyagainak és berendezéseinek a kibocsátása (emissziója) is. Az ökologikus építészet például egyáltalán nem alkalmazza a légtérbe toxikus gázokat bocsátó nyílt gázlángú berendezéseket. Az építő-, kötő-, burkoló- és ragasztóanyagok kibocsátása is jelentősen szennyezi a beltéri levegőt: az oldószerek, ragasztók, műanyagok lágyítóanyagainak évtizedekig tartó kipárolgása, a faforgács lapok, farostlemezek és tapéták formaldehidkibocsátása jobb esetben csak allergiás reakciókat vált ki, rosszabb esetben komolyabb egészségkárosodást eredményez.

Ionizáció

A levegő gázainak elektromosan töltött részecskéi hozzák létre az ionizációt. A pozitívan töltött nitrogénionok hátrányos élettani hatásokat keltenek, figyelemcsökkenést, fáradékonyságot, álmosságot, pszichés feszültséget okozhatnak. A légkondicionálás, a műanyag szőnyeg, a dohányfüst, a száraz levegő és a szellőzetlenség is pozitívan ionizálja a levegőt. A negatív töltésű ózonionoknak viszont élettanilag serkentő hatása van. Csökkentik a vérnyomást, pszichénkben pozitív hangulatot keltenek, javítják a figyelem- összpontosítást, élénkítik a reakcióinkat. Az ideális térben alig vannak, de inkább egyáltalán nincsenek jelen elektromos mezők. Nem terhelik szervezetünket elektronikus háztartási berendezések, és a műanyag felületek okozta statikus felüelektromosság sem. Az ökoházakban a falakban futó vezetékekben feleslegesen nem áramlik elektromosság: az épület teljes rendszere automatikusan áramtalanítódik, és csak egy fogyasztó bekapcsolásakor lép újból működésbe.

Falak felületkezelése

Felületkezeléshez sokszor műgyanta diszperziós anyagokat használunk, melyek megakadályozzák a természetes páradiffúziót. Ezek az anyagok gyakran egészségre ártalmas adalékokat is tartalmaznak. A párazáró falfestékek a rosszul szellőztetett lakóhelyiségekben könnyen penészesedést okozhatnak, ezek káros élettani hatásai közismertek. A természetes alapanyagú, természetes gyanta, mész falfestékek páraáteresztő képességük miatt képesek a nedvességet tárolni, és a szárazabb levegőjű időszakban leadni. Ilyen falfestékrendszer például az Auro.

Így dolgozunk vele

Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, hogy el kell-e távolítani a régi festéket a falról. Ehhez nedvesítsünk be kb. 1 m2 falfelületet, 2-3 percig hagyjuk rajta a vizet, hogy beszívja, majd simítólapáttal (spaklival) próbáljuk meg lekaparni a régi festéket. Ha a régi festék nem kaparható le a falról, akkor maradhat, és alapként használható. Ha már könnyen lekaparható, akkor az egészet el kell távolítani. Munka közben folyamatosan nedvesítsük a falat. Azért célszerű lekaparni és nem csiszolni, mert így pontosan azt a réteget távolítjuk el, ami már nem megfelelően tapad. Ha azonban a falon korábban valamilyen műanyag alapú festék volt, akkor azt mindenképpen el kell távolítani.

Az alapozást vízzel hígított festékkel végezzük, és korongecsetet használjunk hozzá. A természetes gyantafehér falfestékhez és a már színre kevert falfestékhez is 20% vizet adunk. A korongecsettel a festék jobban bedörzsölődik a falba, erősebben megtapad és jobban is fed. A henger használatával sem a tapadás, sem a fedőképesség nem lesz megfelelő. Ha korongecsettel alapozunk, akkor elegendő egy fedőréteget felvinni. Az alapozás után hézagtömítő glettel javíthatjuk ki a falhibákat. Ha tenyérnyinél nagyobb felületen gletteltünk, akkor a kijavított részt újra kenjük át a vízzel hígított fehér vagy színes festékkel.

A fedőfestést már hengerrel is végezhetjük (így gyorsabb), ha jó volt az alapozás, akkor elég egy rétegben. A festéket, akár fehér, akár színezett, hígítatlanul hordjuk fel. Új építésű házaknál az alapozó, korongecsetes festés előtt a rendszer mélyalapozóját kell felvinni a teljesen kiszáradt vakolatra, majd a következő lépésben a hibákat glettel javítjuk. Az erősen nedvszívó (pl. gipsztégla) vagy egyenetletlenül nedvszívó anyagú falaknál (pl. gipszkarton) a vizes alapozást megelőzően szintén mélyalapozóval kell kezelni a felületet. A lényeg mindenesetre az, hogy az egészség megőrzéséhez és javításához a festés esetében sem sok pénz kell, hanem némi odafigyelés!

fotók: pixabay