Madáretetők

Sokan évszaktól függetlenül etetik a madarakat, a hozzáértők szerint azonban csak a fagy beálltakor helyes elkezdeni az etetést, s ha enyhe az idő, akkor kevesebb eleséget szórjunk ki. A kertek többségében általában egy-két madáretetőt találhatunk, és ezek is általában egyfélék. Pedig a különböző madárfajoknak eltérőek a táplálkozási szokásaik, ezért különböző típusú etetőkre van szükség, hogy gazdag madárvilág telepedjen meg körülöttünk. A kisebb termetű, mozgékony madarak a fák és bokrok vékony ágain keresnek táplálékot. A csíz például a nyír- és az égerfák vékony ágain csimpaszkodva táplálkozik, a csuszka pedig fejjel lefelé is ügyesen mozog a fák törzsein. A függő etetőket szívesen látogatja a barátcinege, a csíz, a csuszka, a házi és mezei veréb, a kék- és széncinege, az őszapó, a tengelic, a zöldike és a fakopáncs. A madarak táplálkozási szokásainak megfelelően kell elkészíteni és kihelyezni a különböző típusú etetőket.

Asztalon vagy földön

Néhány madárfaj ? a pintyfélék, a sármány ? a földön keresi a táplálékát, ezért vagy hómentes területre szórjuk ki az eleséget, vagy készítsünk etetőasztalt sűrű fémhálójú ?asztallappal?, kis peremmel, alacsony lábakkal vagy magas lábbal, dúccal. A dúcetetőket érdemes tetővel is ellátni. Az ilyen etetőket nyílt terepre tegyük, hogy könnyen észrevehessék a táplálkozó madarak a lopakodó macskát és a ragadozó madarakat. Az alacsony asztalokat főleg a barázdabillegető és a rigók kedvelik. A dúcetetőket szinte minden madár szívesen látogatja. Ezekbe az etetőkbe a fentieken kívül kanárieleséget, kölest, darált kukoricát és konyhai maradékot is tehetünk. A földön táplálkozó madarak számára készíthetünk egyszerű sátortetőt is; fontos, hogy tágas legyen, és úgy helyezzük el, hogy a szél ne tudja a havat behordani. Ezekbe az etetőkbe kerülhet konyhai hulladék (főtt rizs, sárgarépa, krumpli, tészta, hús), de szórhatunk ki reszelt nyers sárgarépát, sajtot, túrót, almát, körtét vagy mazsolát is.

Akinek nincs kertje, de szereti a madarakat, és szívesen gondoskodik róluk, azoknak ajánlható az ablaketető, amit persze kerttulajdonosok is készíthetnek, ha egész közel szeretnék csalogatni magukhoz a madarakat. Készen is kapható a Magyar Madártani Egyesület szakboltjában ilyen etető, de nagyon könnyen elkészíthető még egy városi lakásban is, akár dekopírfűrész nélkül is: csak méretre kell szabatni az elemeit egy barkácsáruházban, otthon pedig össze lehet ragasztani és szögelni, majd az ablakpárkányra erősíteni. A rögzítés módja az ablakpárkánytól, ill. a toktól és annak kiegészítőitől függ. A legfontosabb szempont, hogy stabil legyen a rögzítés, különösen az emeleti ablakoknál, mert minél magasabban vagyunk, annál erősebb a szél, ami könnyen lesodorhatja az etetőt. A legszerencsésebb egy mélyebb ablaknyílás esetében, ha teljesen beleilleszkedik a nyílásba, keskenyebb párkányoknál inkább legyen hosszabb, mint hogy nagyon kilógjon. Sokféle anyagból készülhet, de a legszerencsésebb, ha valamilyen természetes anyagot választunk, mi maradék 12 mm-es OSB-darabokból készítettük.

Így készül az ablaketető

1. Az ablaketető elemeinek méretei. Természetesen más méretezéssel is készülhet, csak arra ügyeljünk, hogy megfelelően lehessen rögzíteni az ablak tokjához vagy a párkányhoz.

2. Az elemeket magunk szabjuk méretre, vagy a barkácsáruházak maradék faanyagaiból kiválasztott darabokból ott vágassuk le. A méretre szabott lapok peremeit csiszoljuk le. 3. Kültéri, vízálló ragasztóval és szöggel illesztjük egymáshoz a lapokat. A rögzítés módjától függően illeszthetünk hozzá akasztót, vagy a párkányra csavarozás esetén az alaplapot kifúrjuk.

Szintén nagyon könnyen elkészíthető ez a függő etető is, amelyet az erkélyen helyezhetünk el. Mi egy házacskára emlékeztető formát alakítottunk ki, de bármilyen más forma jó, amelybe megfelelő nyílás vágható a faggyúgolyó felfüggesztéséhez.

A házformához egy 30?35 cm széles, 40?45 cm magas, 12 mm vastag falapra vagy ilyen méretű széles deszkára van szükség, amelynek közepén egy nyílást vágunk, ennek felső pontjában függesztjük fel a faggyúgolyót.

Így készül a függőetető

1. Az etető elemei: a nyílást vagy szerkesszük, vagy egy megfelelő méretű edényt rajzoljunk körbe ? magassága 25?30 cm körül legyen. 2. Először a nyíláson belül egy vastagabb fúrószárral előfúrást végzünk. Majd dekopír fűrésszel a megrajzolt vonal mentén kivágjuk a nyílást. 3. A tetőelemek egymáshoz illesztéséhez a lécek végeit a háztető csúcsának megfelelő szögben kell levágni, ehhez először szögmérővel lemérjük ezt. 4. Majd e szögnek megfelelően állítjuk be a körfűrész szögmérőjét vagy a kézifűrészekhez használatos szögbeállítókat, és a bejelölés mentén vágjuk le.

• A madáretetést a fagyok beállta után (november vége, december eleje) kell elkezdeni, és csak addig szabad folytatni, amíg a hideg idő tart (február végéig).
  
• A fenti időszakban folyamatosan kell etetni, mert a madarak megszokják a segítséget, számítanak rá.
  
• Csak megfelelő táplálékot szabd adni, a romlott, penészes étel a madarak pusztulását okozhatja. A sózott, fűszeres eleség is árthat nekik.
  
• A legkedveltebb étel a napraforgómag, de a tálcás etetőkbe kanári eleséget, kölest, darált kukoricát is tehetünk.
  
• Sok madár, így a feketerigó és a vörösbegy a konyhai hulladékban is talál mindig kedvére valót. Kitehetünk főtt rizst, répát, krumplit, tésztát, húst, de szórhatunk ki reszelt nyers sárgarépát, sajtot, túrót, almát, körtét vagy mazsolát is.
  
• A magunk készítette madárkalács az igazi csemege számukra: keverjünk olvasztott marhafaggyúba vagy sertészsírba napraforgót, diót, mogyorót, majd öntsük műanyag pohárba, esetleg félbevágott kókuszdióba. Tehetjük etetőbe vagy kiakaszthatjuk a fára.
  
• Ne feledjük, hogy a madarak télen is isznak és fürdenek. A befagyott vizet reggelente cseréljük.
  
• Az etetőket rendszeresen tisztítani kell. Erős kefével hetente, kéthetente el kell távolítani az ürüléket és az eleség maradványait. Enyhe időben vízzel is le lehet mosni.
  
• A madáretetőt olyan helyre tegyük, ahol a macska nem fér hozzá. Érdemes a fák törzsére, az etetők lábazatára szúrós ágakat kötözni.