Rekreációs helyiség építése: kihasználatlan szobából csodavilág

Előkészületek

Amikor a Bali stílusú rekreációs helyiség ötlete megszületett, az első kihívást a tervezés, valamint a munka előkészítése jelentette. A padlófűtést – ami önálló fűtőkörön fut, de húsz év alatt egyszer se kapcsolták be – ki kellett próbálni, de szerencsére üzemképes volt. A fürdőszoba mellett volt egy kis, két négyzetméter területű kamra, ami kívülről volt megközelíthető. Mivel a kertben ekkor már állt a kerti tároló, ezért a kamra ajtaját felfalazva ablakká alakították, és a medencetér északi sarkában a falat kibontották, hogy elérjék a kamrát. Váratlan kihívást jelentett, hogy amikor a bontás során bokamagasságban előkerült két vízvezetéket, mondván, hogy biztos nincsen bennük víz, elflexelték, kiderült hogy van bennük. És december 23. este volt… Miután a vízvezetékszerelő a csöveket hajnal egykor felszámolta, és kedvesen kellemes ünnepeket kívánt, a háziak az ajtónyílást végleges formájára alakították. Ezt követte a faszerkezet megépítése.

Pódium

A medencét lefedték kilenc 15×15 centis gerenda oszlopra, valamint három 10×15 centis szarufa vázra szögelt deszkázattal. A medenceszigetelésnek hála egyébként sikerült az, ami a környéken senkinek nem jött össze – olyan pincét építettek egy alapvetően mocsaras területen, amely nem ázik be lényegében talajszinten álló talajvíz mellett sem. A deszkázatot úgy alakították ki, hogy pár deszka szabadon mozog a szerkezetben, így azokat kivéve nyitható a diszkrét, rejtett pinceajtó. A pódiumra ezt követően négy plafonig érő gerendát állítottak, amelyek között megépítették a plafonon a tetőszerkezetet, bennük spotlámpa világítást alakítva ki, és rögzítették a vázszerkezet közé a tekercselt zöld bambuszt. A pódiumot végül paliszander színű vastaglazúrral kenték le több rétegben.

A medence sosem készült el, vízszigetelése miatt azonban kiváló pince lett belőle.

A medence felületét hajópallóval fedték, így alakult ki a faburkolatú pódium.

A tekercselt zöld bambusz miatt az emelvény egy kis indonéz építmény benyomását kelti.

Falazat

A falakat 1,5 cm vastag, 15 cm széles fenyőfa deszkázattal tervezték leburkolni. A megkérdezett ácsok azt javasolták, ehhez használjanak alátétstaflikat, de ez indokolatlanul kijjebb hozta volna a falat, ezért a deszkákat egyesével, szálanként minimum öt, de hossztól függően akár kétszer annyi tiplivel és csavarral rögzítették egyenesen a falba, amit előzőleg barnára festettek, hogy a deszkák közötti hézagokból kivillanó fehér festék ne legyen annyira szembetűnő. Ennek a módszernek további előnye volt, hogy az íves déli oldalra is sikerült a házilag áztatott ötméteres deszkákat ráhajlítani. A munka mégsem a fúrástól és csavarozástól volt fáradalmas és lassú – ezek jó szerszámokkal nem okoznak kihívást, ellenben még jó kézi szerszámgépek sem teszik szórakoztatóvá a deszkák egyenként való gyalulását, majd szalagcsiszolását. Ezt követően pedig valóban tettek fel staflikat, de kívülre, így pedig még a deszkák közötti illesztések és a csavarok zöme is eltűnt, ezenkívül igen esztétikus, több dimenziós falat sikerült alkotni.

A falak nagy részét deszkával burkolták, amelyeket közvetlenül a falra rögzítettek. A fal ívelt részére áztatással készítettek kellően hajlítható deszkákat.

Végül mégis kerültek a falra függőleges párnafák, de kívülről. Cserébe elfedik a csavarokat.

Az egész falat dió színű vastaglazúrral kezelték, ami a paliszandernél világosabb, így a szándékosan jelentős mértékben eltérő színek hatására a tér nagyobbnak hat – nem mintha kicsi lenne – és a tekintet fókuszpontjában a pódium kiemelkedik a környezetéből.

Nyílászárók

A legnagyobb kihívást a frissen a falba vájt ajtónyílásba való ajtóbeépítés jelentette. A fürdőszobának nyilván volt már saját ajtaja, így azt kérték az asztalosoktól, hogy készítsenek ugyanolyat. A többségük nem vállalta. Volt aki igen, bár előre jelezte, hogy ugyanolyat ő sem tud, ezért inkább csinál 2 egyforma új ajtót, majd beszerelte a két ajtót, amelyek csak annyiban hasonlítottak a korábbira, hogy fehérek voltak – ráadásul nem ugyanolyan fehérek. Egyébként viszont az egyik ajtó félfája keskenyebb volt, maga az ajtó pedig tíz centivel keskenyebb és alacsonyabb is volt, mint a mellette álló. Leginkább macskaajtó benyomását keltette. A megoldás az lett, hogy mindkét új ajtót – nagy szívfájdalommal – megszüntették, a nyílásokat egyformára igazították és rétegelt lemezzel kibélelték, ami legalább stílusában és színében is megegyezett a helyiség többi részével, ráadásul az öltözőbe is tökéletes átmenetet képezett. Ezt kövezően pedig az ajtókat nem fából, hanem keret nélküli, savmart üvegajtókból készíttették el, ami jobban is illett a helyiséghez, így nem bánták meg, hogy ennyit kellett vesződni ezügyben. A rétegelt lemez burkolatot az ablakkeretekbe is beszerelték, így a faburkolat tökéletes lett.

Az asztalos által készített "egyforma" ajtók sajnos egyáltalán nem lettek egyformák. Andreáék elbontották őket, és egyforma nagyra építették át az ajtónyílásokat.

Itt már az átalakított ajtónyílások körül is fent van a vízszintes deszkalambéria.

A savval mattá tett üvegajtók nagyon jól mutatnak a bambuszerdő-tapéta mellett.

A cikk még nem ért véget. A folytatáshoz lapozz!
következő oldal »