Térnyerő spájzpolc: praktikus helykihasználás

Az utolsó lökést az adta a munkához, hogy Antal Zoltánéknak tavaly igen jó meggytermésük volt, kellett a célirányos hely a befőtteknek és a dzsemeknek. Fiaik is egyre nagyobbak (12, 14) kinőtték a rendelkezésre álló helyet. Ezért aztán, amikor a fiúk elmentek egy hétre erdei táborba, Zoltán és felesége kipakolt mindent a spájzból a garázsba.

A tervezést, számolgatást persze Zoltán már hónapokkal korábban elkezdte. A gyalult 4,5×4,5 cm-es palaléceket csak el kellett hoznia egy faáruházból, a polcokat pedig egy barkácsáruház lapszabászatán szabatta méretre. Már az aljzatkiegyenlítő és a mész is a helyszínen volt. Mert a régen épített házban kissé megsüllyedt a padló. Zoltán előbb a meszelt falon glettelte le a régi fúratokat, repedéseket, majd száradás után síkba csiszolta és mind a mennyezetet, mind a falakat előrekevert fehér beltéri mészfestékkel lemeszelte. Amíg az utolsó mészréteg száradt, elkezdte a padlót kiigazítani. Először tapadóhidat kent az ősrégi kőre, majd jött az aljzatkiegyenlítés. 5 zsák elég volt a 176×275 cm-es alapterület szintbe hozatalához. Egy hetet száradt, amire Zoltán hol ventilátorral, hol hősugárzóval segített rá.

A vinilpadló leterítése után jött a polcrendszer beszabása. Hiába a gyalult oszlopok, egyik sem volt egyforma. Sajnos került bele rombuszra gyalult is. A polcrendszer 3 részből áll. A spájz bal oldalán, középütt és jobboldalt. Zoltán először a bal oldalt kezdte el összerakni, a saroktól kifelé, az ajtó felé haladva. A tartóoszlopokat rögzítette a falhoz, majd az első oszlopokat is összekötötte alul és felül egy-egy helyen hogy meglegyen a keret. Következett a polcok beszabása. Minden polcot egyesével kellett kimérni és dekopírfűrésszel kivágni az oszlopok helyeinél. Nem lehetett egy sablont létrehozni mintának és azt átrajzolni, mivel a fal sem egyenes mindenhol és az oszlopok sem egyformák. 3-5 mm eltérés volt bennük a gyalulás után. Ez lassította kissé az ütemtervet. Alulról haladt felfelé. A baloldal után jött a spájz közepe, majd a jobb oldal a sűrűbb polcozattal a cipőknek, cipősdobozoknak és feljebb a befőtteknek. Végül is nem volt nehéz, csak türelem kellett az oszlopok helyét kimérni és átrajzolni.

A fehér laminált bútorlapot, hogy ne töredezzen fel a széle, fém vágására alkalmas dekopírfűrészlappal vágta lassú, kényelmes előtolással.  A polcok 3 helyen vannak alátámasztva. A két szélükön, a sarkoknál és középen. Ott, ahol sarokra kerültek az oszlopok elég volt a laminál lapból 2 derékszöget kivágni, de a közepénél már 3 oldal kellett. Itt használta Zoltán a lyukfúrót (forstnert), hogy a dekopírral ki tudja vágni a négyzet 3 oldalát. Hogy ne szakadjon át a laminálás a túloldalon, a polc alján a kieső darabon, párnafát tett alá és szorosan odafogtam gyorsszorítóval.

Az elkészítés folyamata:

1. Ilyen volt a spájz a felújítás előtt – idővel kezdett átláthatatlan lenni a helyiség.

2. A helyiség kiürítése után Zoltán glettelte, lecsiszolta és lemeszelte a falakat.

3. A mész még száradt, amikor előbb tapadóhidat kent a régi, de szilárd aljzatra...

4. ...majd öt zsák aljzatkiegyenlítővel szintbe hozta a padlót. Erre jött a vinil.

5. Az előre gyalult oszlopokat egyenként kellett a falhoz és egymáshoz igazítani.

6. Zoltán először a bal oldali polcot rakta össze, a padláslétra miatt ferde véggel.

7. A középső, ablak alatti polc egyszerű volt, majd következett a jobb oldali.

8. Minden polcnál külön kellett kimérni, hol kell kiszabni az oszlopok helyét.

9. A padláslétra simára csiszolásában a fiúk is segítettek. Fekve rögzítetlenül...

10. ...de felállítva már pillanatszorítókkal odafogatva gyorsan ment a munka.

11. Végül helyére került a padláslétra is, és következhetett a polcok feltöltése.