Egyedi virágtartók

Nem talált olyan formájú, anyagú és színű virágtartót a boltok kínálatában, amilyet szeretett volna Sebestény István Budapesten. A hiábavaló keresgélés után leült és átgondolta, hogyan készíthetne saját maga.

Keresett egy alkalmas öntőformát, természetesen olyat, amelynek a száján „kifér” majd a megszilárdult öntvény, valamint egy beleillő műanyag virágcserepet. (Ez utóbbi lesz a belső forma, tehát olyan méretűt használjunk, hogy a leendő edényünk alja és oldalfala is legalább 6-8 cm vastag legyen majd.) István kezdetnek egy sima műanyag szemetesvödröt választott formaként.

Keverjük ki a kellő mennyiségű, alapanyagként szolgáló „darabos betont”: István egy-egy rész cement és sóder vizes keverékéhez kb. 2-3 résznyi murvát adott. Öntsünk annyi anyagot a formába, amennyit az aljának szánunk, majd a közepébe tegyünk egy kis slagdarabot (hogy az alján kifolyhasson a fölös öntözővíz). Erősítésként nyomjunk a híg betonba néhány koncentrikus drótfonatot, majd helyezzük el benne a belső formát úgy, hogy a felső pereme vízszintesen egybeessen a vödör tetejével. Töltsük fel a két forma közötti részt is betonnal, öt centinként egy-egy drótkarikával, illetve néhány egyenes drótszálat is az anyagba szúrva.

Ha készen vagyunk, hagyjuk egy napig állni, majd óvatosan fordítsuk meg, hogy a további száradás során a víz tudjon szivárogni alul. Második nap egy gumikalapáccsal vigyázva ütögessük le róla a külső formát és még egy napig hagyjuk állni. Ne ijedjünk meg a látványtól – a forma lefejtése után szürke cementfelületet látunk. Ha már elég száraznak tűnik, drótkefével erősen dörzsölve elővarázsoljuk a durva murvás felületet.

A cement miatt nem lesz teljesen fehér, ezért István ezután sűrű mésszel lekente, de festékkel színesre is festhető. Végezetül eltávolítjuk a belső formát, és már csak egy feladat marad: a virág beültetése.