Először a helyét kellett kitalálni, végül a kertes családi ház és az alsó épület közötti rész mellett döntöttek. Ezen a helyen voltak a legideálisabb körülmények, mivel nincs a közelében fa, amelynek ősszel elhulló levelei gondot okoztak volna, s a két épület közt a napos, meleg időszakokban sem éri túl sok közvetlen napfény, így nem melegszik fel a víz és az algák sem fognak a tóban elszaporodni. Egy régi kuka felhasználásával szűrőt is készítettek, amelybe különböző rétegeket tettek (kavics, szivacs, faszén, rövid műanyag csövek, akvarisztikában használt külső szűrő betétje). A kerti tó talán éjszaka a legszebb, a világító napelemes lámpák nagyon hangulatossá teszik. És most lássuk, hogyan készült:
1. Először kiásták a helyét – ezt nem lehetett megoldani markolóval, mert az egyik oldalát a szomszéddal határos kerítés zárja le, a másik oldalról pedig virágoskert van és gyümölcsfák.
2. Többnapos kemény, kitartó munkába telt, míg kialakították a végleges, lépcsőzetes formát. Az ásáshoz csákányt, ásót, lapátokat, sőt rotációs kapát is használtak.
3. Ezután leterítették, vagyis tulajdonképpen bevonták a lépcsőzetes medret posztóval, hogy a gyökerek ne hasítsák ki a tófóliát (8 mm vastag, 30 m2 kellett belőle). Geotextil is jó.
4. A fóliát napra tették, hogy kissé megnyúljon, majd kisimítva lerakták és közben engedték rá a vizet. Ahogy a víz szintje nőtt, úgy igazgatták tovább a fóliát is.
5. A széleket terméskővel erősítették a talajhoz, majd beszórták kövekkel. A tó csobogós részénél sziklakertet is építettek a kiásott földből, illetve terméskövekből.
6. A sziklakertet növényekkel díszítették. A tóba végül belekerültek a vízi növények, a halak (koi pontyok), a nagy teljesítményű tószivattyú, illetve a levegőztető berendezés.
Havonta megjelenő lakásfelújítással, átalakítással, építkezéssel, kertrendezéssel valamint számos egyedi barkács- és javítási ötlettel, tanáccsal szolgáló színes magazin.