Nosztalgikus csendélet

Édesanyjától örökölte a kreatív kézműveskedés szeretetét a fóti Gálné Varga Gabriella. Előbb szükségszerűségből, később már szenvedélyből újított fel, tett használhatóvá régi bútorokat, tárgyakat, és alkotott hozzájuk illő díszeket.

Ezen a szekrénykén először sorban lecsiszolta a több rétegnyi régi festéket, majd miután ezzel megvolt, szembesült azzal, hogy legalul a politúr igen-igen sérült! Így azt is eltávolította hőlégfúvóval, majd lealapozta a felületet. Hogy a visszacsiszolás után antik barna külleme legyen, egy réteg barna festéket kapott, amit két réteg fehér festék követett. Száradás után utóbbiakat kissé visszacsiszolta, hogy kopottas legyen a felület, és antikoló pasztával még ki is emelte az ódon mivoltot. Az ajtólapok betétjét ugyanazzal a technikával készítette, mint a szabóbaba testét.

A szabóbaba (vagy kirakati próbababa) új ruhájához a fa részeket csiszolta, festette, koptatta, antikolta. A régi borítást eltávolította róla, majd megsárgult újságpapírból dekupázsolt (ragasztott) rá újat, amire kávéval öregített papírral további mintákat is készített. Stencilsablon és fehér akrilfesték segítségével mintákat is festett rá, a nyakára és az aljára pedig horgolt csipkeszegélyt erősített ragasztópisztollyal. A csipkék közepét üveglencsés kabosonnal díszítette.

A katonai lőszeres ládika, a tejeskanna, a tölcsér és a lámpa lába is ilyen módon készült. A lámpabura csak egy kis tisztításon esett át, majd ragasztópisztollyal felvitt csipkedekorációt kapott.

A kis szivecske-függődíszt és a mókusokat szabásminta segítségével készítette, amelyeket maga rajzolt és szabott ki. Varrógépet és kézi öltéseket használva elkészítette, majd tömővattával kitömte és csipkedíszítéssel látta el őket.