Terrakotta lapok fektetése

Az ilyen lapok valójában agyagból készülnek, s az égetés során bennrekedt légbuborékok kiváló hőtárolók. Emiatt a terrakotta a legmelegebb ?hidegburkolat?. Cserébe a levegőbuborékok miatt elég porózus az anyag, mindenképpen védőbevonatot kell tehát felvinnünk rá, és azt rendszeresen karban is kell tartanunk. A terrakotta hamar meg is kopik, de míg ez az egyik embernek leharcoltságnak tűnik, a másik számára csak fokozza a burkolat patináját.

 

Széles ? többnyire 2 centis ? fugái miatt általában konyhákba kerül, de természetesen nappaliba is lerakható, ha a háziak kedvelik az öko-bio megoldásokat. Fürdőbe nem jó, mert megszívja magát vízzel, bár aki nagyon akarja oda, választhat mázas változatot (az akár kék vagy zöld színben is előfordulhat) és vigyen fel rá vízhatlan rétegeket. A terrakotta lapokból néha hatszögű és rombusz alakúak is kaphatók, a színátmenteket különböző agyagok keverésével és az égetési hőmérséklet változtatgatásával állítják elő.

 

Az aljzat legyen teljesen sima és tiszta (ha kell, előzőleg vigyünk fel aljzatkiegyenlítőt). A helyiség alaprajzán előre tervezzük meg a burkolatkiosztást, és a ragasztás előtt szárazon rakjuk ki a felületet a lapokkal ? rövid ragasztószalag-darabokkal rögzíthetjük is őket egymáshoz ?, hogy tetszésünk szerint valók legyenek a színátmenetek (ha 2 centisnél kisebb fugát akarunk, használhatunk fugakereszteket, egyébként nem kell). A csorba lapokat válogassuk külön, ezeket használjuk majd a vágott elemekhez. Töröljük le a lapokról a port erősen kicsavart nedves ronggyal, majd ecsettel vigyünk fel rájuk egy réteg védőbevonatot. Felhordás után 30 perccel tiszta ronggyal itassuk fel a fölösleget, majd egy éjszakán át hagyjuk a lapokat száradni.

 

Terrakotta viaszpolitúr

Védőbevonat terrakotta padlóburkolathoz

Fugázóanyag

Védőbevonat terrakotta padlóburkolathoz

Terrakotta burkolólapok

Ragasztó terrakotta padlóburkolathoz

aljzatkiegyenlítő

Aljzatbeton

 

Az új terrakotta padlót hat héten át hetente kenjük le felületkezelővel (a hagyományos a lenolaj- és viaszréteg, de ma már sok más könnyen felhordható anyag is kapható), majd hathetente egyszer. Söprűvel, porszívóval tisztíthatjuk ? ügyelve, nehogy megsértsük a felületet ?, a szennyeződéseket pedig öblítőszeres vízbe mártott nedves törlőronggyal távolíthatjuk el.

Előnye

- tartós

- vízhatlan (ha a védőbevonatot rendszeresen megújítjuk)

- más hidegburkolatoknál melegebb

Hátránya

- ahhoz, hogy vízhatlan maradjon, rendszeresen karban kell tartanunk

Ügyeljünk a biztonságra! Biztosítsuk a helyiség megfelelő szellőzését, viseljünk erős védőkesztyűt, vágáskor legyen rajtunk védőszemüveg, és nem árt a fülvédő meg a porvédő maszk sem.

 

 

1. Szabjuk le flexszel a szélső sorok vágott elemeit. A falak mentén hagyjunk legalább 3 mm-es fugahézagot. A csövek köré kerülő elemeket kartonpapír-sablon alapján, csempefúróval és sarokcsiszolóval alakítsuk ki.	2. Az ajtótól legtávolibb sarokban emeljünk fel 10 lapot (a munka során mindig ekkora felületet ragasztózzunk be egyszerre). Öntsünk ragasztót az aljzatra, s fogazott simítóval alakítsunk ki 6 mm vastag ragasztóréteget.
3. A faltól kezdjük el lerakni a lapokat, enyhén megforgatva őket, hogy jól belenyomódjanak a ragasztóba. Használjunk gumikalapácsot a levegőbuborékok eltávolításához, és folyamatosan ellenőrizzük a vízszintességet.	4. Ne lépjünk vagy térdeljünk a frissen lerakott lapokra. A kész burkolatot egy éjszakán át hagyjuk száradni, majd söpörjük fel, hengerrel vigyünk fel újabb réteg védőbevonatot és újabb éjszakán át hagyjuk száradni.
5. A fugázást a sarkokban kezdjük: a hézagokba öntött anyagot 60 fokban tartott fugasimítóval nyomkodjuk tömörré. A lapok felületét folyamatosan töröljük nedves szivaccsal, óvatosan, hogy ne szedjük ki a fugaanyagot.	6. Pálcával simítsuk le a fugák felületét és 3 órát hagyjuk száradni, majd mossuk le a maradványokat a felületről. Kinyomópisztollyal vigyünk vízhatlan tömítést a lapok és a fal, illetve szaniterberendezések csatlakozásai közé.