Vasalathajlító eszköz

Mint írja, az eredeti nevén kengyelhajtó, ma már inkább vasalathajlítónak hívható szerkentyűhöz némi utánajárással, MÉH-telepen, fillérekért összeszedhetjük a hozzávalókat: a szögletes alap meg a hajlítósonka 6 mm vastag kazánlemezét, a (befűrészelt) kalodához való 40 mm-es gömbvas-darabot, illetve a hajlítófog meg a meghajtókar anyagául szolgáló 20 mm átmérőjű gömbvasat. A lemezeket flexszel vagy hegesztővel egyaránt leszabhatjuk. A széleket csiszoljuk le, a 20×15 centis talapzat négy sarkába készítsünk furatokat a süllyesztett fejű csavaroknak, majd az elemeket fessük le rozsdamaróval és fémfestékkel. A talapzat közepére hegesztett, abból öt centire kiálló kaloda közepébe 9 mm-es nútot vágunk 25 mm mélyen. A rajta elfordulva mozgatható sonka alakú lemezdarabba a kalodától 9 mm-re hozzáhegesztjük a hajlítófogat, a sonka túlvégére pedig a hajlítókart. Amikor valóban sok vas hajlítását tervezzük, érdemes egy masszívabb satupadra szerelni a szerkezetet.