Takarékos vízöblítők

Mondanunk sem kell: a toalettkultúra nem új keletű, a feljegyzések szerint már i. e. 500 évvel az egyiptomiak a házukon belül elkülönített helyiségben végezték kisebb-nagyobb dolgukat. Az ókori Róma mellékhelyiségei pedig egyáltalán nem lehettek kifejezetten ?mellékhelyiségek?, hisz a gazdagon díszített termekben akár 20 ülőhely is lehetett. A mai toalettekre leginkább emlékeztető vízöblítéses rendszer a XIX. század végén alakult ki. Azóta talán még nagyobb utat járt be a toalettkultúra, hiszen ma már a gyártók külön laboratóriumokat tartanak fenn azzal a céllal, hogy tudományos megalapozottsággal fejlesszék ki a leghatékonyabb, leghigiénikusabb, legkönnyebben szerelhető és nem utolsósorban a vízhasználat szempontjából leggazdaságosabb rendszereket.

A pazarlástól a takarékosságig

A fürdőkultúránk úgy fejlődött, hogy egyre pazarlóbban bánt a vízzel, s csak az utóbbi néhány évben kerültek a fejlesztés középpontjába a víztakarékos rendszerek. Ma a legelterjedtebb víztakarékossági technológia, hogy a csapba, az öblítőbe szerelt szerkezet korlátozza a felhasználható vízmennyiséget, de a gyártók szerint nem váltak közkedveltté. A környezettudatos kultúrával megáldott országokban azonban már széles körben elterjedtek olyan házi rendszerek is, amelyek már nem mindenre a drágán előállított ivóvizet használják. Nálunk is kaphatók olyan rendszerek, amelyek a csapadékot vagy a fürdővizet ? némi szűréssel ? visszavezetik a toalettek vízöblítőjébe, de közel sem mondhatjuk, hogy elterjedten használnánk az ilyen technológiát.

 

Több, EU-s támogatással folyó kutatás zajlik például az északi országokban már elterjedt szeparációs WC-kkel kapcsolatban is, amelyek jobban lehetővé tennék a decentralizált szennyvíztisztítási rendszer kialakulását.

Kényelem szempontjából a japán technológia utolérhetetlen. A WC ülőkéjéhez illesztett ?műszerfalon? a legkülönfélébb funkciókra lehet kapcsolni, az alapfunkciókon túl ülőkemelegítés, bidéfunkció többféle víznyomással és vízsugárral, szárítás és szagtalanítás. S a hírek szerint ez egy egyszerűbb panel, mert már van olyan is, amely zenét szolgáltat, vérnyomást mér ? hogy ne teljen haszontalanul az idő.

Szerelő panelek: Nálunk is villámgyorsan elterjedt a szerelőpaneles vagy előfalas szaniterbeépítés. A szakemberek szerint itt a csőillesztések nagyon biztonságosak; nem kell falat vésni az esetleges meghibásodásoknál, a felújításoknál az új szaniterek könnyen felszerelhetők. A víztartály egyébként a nyomólap eltávolításával is szerelhető. A függesztett rendszer teherbíró képessége az átlagsúlyt jóval meghaladók számára is biztonságos. A Viega előfalas rendszere a hozzá tartozó nyomógombbal, -lappal különböző mennyiségű vízzel öblíti le a WC-csészét. 9, 6 vagy 4,5 literre, illetve ennél kevesebbre is beállítható, sőt átállítható öblítésstopra is.

 

A szebbnél szebb dizájnnal készült nyomógombok, -lapok külön-külön lenyomható részei azt a célt szolgálják, hogy mindig a megfelelő mennyiségű vízzel öblítsük le a WC-kagylót; értelemszerűen a nagyobb gombfelület megnyomásával nagyobb mennyiségű víz folyik ki.

Mit hoz a jövő?

A vízöblítés nélküli (pl. vákuumos rendszerű), száraz, ún. komposztáló WC, illetve az észak-európai országokban a 90-es években fejlesztett szeparációs WC-k is gyorsan terjednek a környezetvédelemre érzékenyebb országokban. A szakemberek ennek a WC-nek jósolnak nagy jövőt, mert sokféle variációban illeszkedhet a már meglévő és az újan épülő, decentralizált szennyvíztisztító telepekhez. Ezek a legújabb rendszerek már nemcsak a víztakarékosságról szólnak, hanem az energiatakarékosságról is. Ugyanis ezekkel részben újrahasznosítható a lebomlott emberi ürülék, másrészt így nagyobb esélye van a sokkal kisebb környezeti terhelést és energiafelhasználást jelentő korszerű decentralizált szennyvíztisztítók terjedésének. Nálunk egyelőre csak az elszánt környezetvédők ismertetik rendületlenül a ? nagy valószínűséggel a ? közeljövőt jelentő rendszereket.