Lélegző vagy páraáteresztő?


Gyakran használják mostanában a ?lélegző? jelzőt különböző építőipari termékek kapcsán. Hőszigetelőket, építőelemeket, vakolatokat, kültéri, beltéri festékeket, különböző burkolóanyagokat szoktak így minősíteni, amelyek alkalmazásával ?lélegző fal? építhető. De hogy mit is jelent ez valójában, azt kevesen értik.



Az egyik leggyakrabban alkalmazott hőszigetelő alapanyag, a polisztirol kapcsán lángoltak fel a páraáteresztéssel kapcsolatos szakmai viták, a köztudatba pedig a marketing dobta be a ?lélegző fal? fogalmát. A vizsgálatok szerint a polisztirol hőszigetelésű falszerkezetek páraáteresztő képessége kb. annyi, mint amennyi pára általában a falszerkezeten keresztül távozni szokott. Képünkön a BASF Neopor (grafitszemcsékkel dúsított polisztirol) terméke látható, amelynek a gyártási technológiája során nem alkalmaznak ózonréteget károsító gázokat, ami egyébként általában jellemzi a polisztirolszigetelők gyártását.

A marketing szempontjából jól hangzó fogalom nem kis zavart szül. Egyrészt azért, mert erről először mindenkinek a légnemű anyagok cseréje, áteresztése jut az eszébe, merthogy a légzésre leginkább ez jellemző, s ilyenkor elmereng az ember, hogy akkor mi is történik pl. a beltéri meleg levegővel. A beltéri párafelesleg a legkisebb ellenállás felé haladva leginkább a szellőztetéssel ? de akár egy ajtónyitás során ? távozik a lakóhelyiségből. Ugyanakkor a hőszigetelés kapcsán egyre többet hallhatjuk, hogy a falazatnak, ill. a teljes falszerkezetnek a nyílászárókkal együtt jó légzárásúnak kell lennie. Nos, miről is van szó? Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a falszerkezetnek jó légzárásúnak kell lennie; ha nem lenne az, akkor a falak pórusain, a nyílászárók környékén távozna a hő is, ahogy a hazai lakásállománynál meg is történik. A passzív- vagy az ultraalacsony energiafogyasztású házaknál a légzárásra vonatkozó elvárás, az ún. légcsereérték 60% lehet, vagyis egy óra alatt a légtérfogatnak legfeljebb 60 százaléka cserélődhet ki a térhatároló szerkezeteken keresztül ? beleértve a nyílászárókat és tetőt is. A hazai lakásállománynál ez átlagosan 300% körül mozog, vagyis légtérfogata óránként 2-3 alkalommal cserélődik ki ? és ezzel persze a meleg levegő is távozik, így a helyiséget újra meg újra fel kell fűteni. Tehát nyilvánvaló, hogy nem erre gondolnak a forgalmazók vagy szolgáltatók, amikor a ?lélegző fal? marketingfordulattal élnek, hanem a páraáteresztést akarják közérthetően és érdeklődésfelkeltően tálalni. Csakhogy ez is félreérthető, mert azt sugallja, hogy a beltérben keletkező párafelesleg leginkább a falszerkezeten át távozik. Szélsőséges esetben azt a következtetést is levonhatja a vásárló, hogy a jó páraáteresztő képességű anyagok alkalmazása garancia a beltéri levegő megfelelő minőségére, s ehhez képest az egyéb épületfizikai jellemzők és a szellőztetés másodrendű kérdés.

Jobb szigetelés, több penész?

A páraáteresztés azért került az érdeklődés középpontjába, mert ahogy egyre jobban szigeteltek és légzárók lettek az épületek, egyre gyakrabban fordult elő a beltéri párakicsapódás és ennek következtében fellépő penészesedés. Ezt sokan kizárólag a nagyobb páravezetési ellenállású anyagokra, így többek között a polisztirol hőszigetelésekre és a légzáró ablakokra fogták, holott e párakicsapódás csak a nem megfelelő szigetelésnél ? anyagváltásoknál (pl. téglafalat megszakító betonpillér), vagy az épületszerkezeti síkok változásánál (pl. falsarok), vagy a hőszigetelés folytonosságának megszakadásánál kialakuló hőhíd ?, vagy a rosszul kialakított rétegrend, ill. a nem elégséges szellőztetés mellett fordul elő. Azoknál a lakásoknál, amelyeknél csak a hőszigetelés, ill. a nyílászárócsere után jelent meg a penész, ott a szigetelés előtt csak azért nem volt tapasztalható ez ? a hőhidasság ellenére ?, mert akkora volt a légcsere a lakásban, hogy a rossz szellőztetési szokások mellett is elegendő mértékben távozott a pára ? erre mutattak rá a hetvenes évek vége felé Németországban végzett felmérések. A gazdaságos (minimális hőveszteséggel járó) és az elégséges szellőztetés biztosítása miatt terjedtek el a különböző automatikus ablakrés- szellőztetők, ill. a légcserélő berendezések (ez utóbbiakon keresztül az elhasznált beltéri levegő hője is visszanyerhető). E rendszerek megbízhatóbbnak bizonyultak a megfelelő minőségű beltéri levegő folyamatos biztosításában, mint az ember a rossz lakáshasználati szokásaival. A most már több évtizedes utólagos hőszigetelési tapasztalatok azt is bizonyították, hogy a 4-6 cm-es ? nálunk ez a leggyakrabban alkalmazott vastagság ?, de egyes falszerkezeteknél még a 8 cm-es hőszigetelő réteg sem elégséges a hőhidasság okozta párakicsapódás megakadályozására.

A polisztirol (EPS) alapanyagú hőszigetelők páradiffúziós ellenállási száma 20-40 között mozog, a tömör vagy kevés lyukú téglák diffúziós ellenállási száma 30 körüli, a hőszigetelő anyagéval azonos nagyságrendű. Ezeknél a tégláknál a falszerkezet általában 30-50 cm vastagságú, egy 8-10 cm vastag EPS hőszigetelő esetén könnyen belátható, hogy nem lép fel kondenzáció.

Annak ellenére, hogy magán a falazaton keresztül lényegesen kisebb menynyiségben távozik a párafelesleg, van jelentősége az egyes anyagok páraáteresztő tulajdonságainak a rétegrend kialakításában. Az fizikai tény, hogy a vízpára nyomáskülönbség hatására átáramlik a határoló szerkezeteken. A fűtött lakóhelyiségben nagyobb a páranyomás, mint a kinti hidegebb levegőben, a pára pedig e páranyomás-különbség hatására az alacsonyabb nyomású felé áramlik ? legfőképpen akkor, ha valamilyen módon (ablaknyitással vagy gépi rendszerrel) szellőztetjük a helyiséget. Mivel egy fal ma már a legritkább esetben készül egy rétegből, s az alkalmazható anyagok a lehető legeltérőbb páratechnikai tulajdonságokkal rendelkeznek, ezért fontos a rétegfelépítés pontos tervezése, a szakszerű épületfizikai méretezés ? különösen a régi építésű házak energiatakarékos felújításánál. A régi bevált szerkezetkialakítási szabály ma is igaz: a fal rétegeinek páravezetési ellenállásának kifelé mindig csökkennie kell, vagyis a belső rétegek páravezetési ellenállásának meg kell haladnia a külső oldali burkolati rétegek ellenállását, mert így várhatóan kevesebb pára tud a fal rétegeibe bejutni, mint amennyi a felületi bevonatokon keresztül távozik. Egy réteg páraáteresztését alapvetően befolyásolja a réteg vastagsága is. A hőszigetelő és vakolatrendszerek gyártói pont ezért hangsúlyozzák, hogy a rendszer egyes anyagait ne cseréljék másra, ill. szigorúan tartsák be az alkalmazásnál az ajánlott rétegrendet. Több hazai és külföldi vizsgálat bizonyította, hogy a beltérből kilépő nedvességet, mintegy 97%-ot a szellőzés távolítja el ? merthogy a pára is a könnyebb ellenállás felé halad ?, még akkor is, ha ennek a mértéke csekély. Ha a szellőzés átlagos mértékű, akkor a lakóhelyiségekből kikerülő páraáram legfeljebb 1%-a távozik (diffundál) a külső falakon keresztül. A hőszigetelő anyag fajtájának sincs számottevő befolyása a falakon keresztül haladó páraáramra. ?Lélegző?, szárító vakolatok Természetesen itt is a páraáteresztésről van szó. E korszerű anyagoknak olyan homlokzati falaknál van nagy jelentősége, amelyeknél az utólagos vízszigetelés nem, vagy csak részlegesen oldható meg, s biztosítani kell, hogy a falszerkezetbe felszívódott nedvesség folyamatosan, minél nagyobb ?mennyiségben? távozni tudjon. A hajszálcsövesség fizikai jelenségének következtében minél nagyobb felületen, akadálymentesen történik a párolgás, annál alacsonyabb lesz a vízfelvétel, ill. kevesebb nedvességet tárol magában a fal. Ezeket a vakolatokat szokták ?szárító vakolatnak? is nevezni. Az anyag páraáteresztő képessége attól függ, hogy az anyagon belül a pórustartalom aránya mekkora, amit ?légpórustartalom? megnevezéssel tüntetnek fel, és térfogatszázalékban határoznak meg. A pórusok megszakítják a kapilláris rendszert, és lehetővé teszik a kipárolgást. A hagyományos cementes mészvakolatok légpórustartalma 12?18 térfogatszázalék, míg a korszerű, gyárilag bekevert vakolóanyagoké 25?40, de egyes speciális változataikban ennél több is lehet. Ez a párologtatás szempontjából gyakorlatilag azt jelenti, mintha a falazatnak mindössze egy része lenne csak bevakolva. A kapillaritás szempontjából a páraáteresztő beton- és cementhabarcsoknál, ill. az adalék anyagok alkalmazásánál is hasonló folyamat játszódik le, azzal a különbséggel, hogy ezek stabil mikrolégpórusok, amelyek a tömörítés után sem ?sérülnek?, hanem el tudják látni a nekik szánt funkciót.

Páratechnikai kislexikon
A páradiffúziós (páravezetési) tényező (?, delta) A páradiffúziós tényező azt a páramennyiséget adja meg, amely a fal két, egymástól 1 méter távolságra lévő rétege között 1 Pa (paszkál) nyomáskülönbség hatására a felület 1 m2-én 1 másodperc alatt áthalad. A nagyobb szám jobb páravezető képességre utal. Mértékegysége: kg/msPa.
Páradiffúziós ellenállási
szám:
Ez azt mutatja meg, hogy egy méter vastag anyag diffúziós ellenállása hányszor nagyobb 1 m vastag levegő diffúziós ellenállásánál. Mértékegysége nincs, mert ez egy viszonyszám. Minél nagyobb a páradiffúziós ellenállási szám, és minél vastagabb egy réteg, annál nagyobb a páradiffúziós ellenállása.
Kapillaritás (hajszálcsövesség): A folyadékok a felületi feszültség hatására keskeny csövekben (kapillárisokban) felemelkednek, és a lyukacsos szilárd anyagokban szétterjednek.



?Lélegző?, szárító vakolatok Természetesen itt is a páraáteresztésről van szó. E korszerű anyagoknak olyan homlokzati falaknál van nagy jelentősége, amelyeknél az utólagos vízszigetelés nem, vagy csak részlegesen oldható meg, s biztosítani kell, hogy a falszerkezetbe felszívódott nedvesség folyamatosan, minél nagyobb ?mennyiségben? távozni tudjon. A hajszálcsövesség fizikai jelenségének következtében minél nagyobb felületen, akadálymentesen történik a párolgás, annál alacsonyabb lesz a vízfelvétel, ill. kevesebb nedvességet tárol magában a fal. Ezeket a vakolatokat szokták ?szárító vakolatnak? is nevezni. Az anyag páraáteresztő képessége attól függ, hogy az anyagon belül a pórustartalom aránya mekkora, amit ?légpórustartalom? megnevezéssel tüntetnek fel, és térfogatszázalékban határoznak meg. A pórusok megszakítják a kapilláris rendszert, és lehetővé teszik a kipárolgást. A hagyományos cementes mészvakolatok légpórustartalma 12?18 térfogatszázalék, míg a korszerű, gyárilag bekevert vakolóanyagoké 25?40, de egyes speciális változataikban ennél több is lehet. Ez a párologtatás szempontjából gyakorlatilag azt jelenti, mintha a falazatnak mindössze egy része lenne csak bevakolva. A kapillaritás szempontjából a páraáteresztő beton- és cementhabarcsoknál, ill. az adalék anyagok alkalmazásánál is hasonló folyamat játszódik le, azzal a különbséggel, hogy ezek stabil mikrolégpórusok, amelyek a tömörítés után sem ?sérülnek?, hanem el tudják látni a nekik szánt funkciót.

Szárító vakolat A nedvesség felszívódása
A nedves falak kiszáríthatók megfelelő vakolatrendszer alkalmazásával is, ha végképp nincs lehetőség az utólagos vízszigetelésre ? ez műemlék vagy más régi épületeknél, házaknál könnyen előfordulhat. A málló és sószennyezett vakolatot le kell verni, és a mielőbbi kiszáradása érdekében a lehető legtovább vakolatlanul hagyni. Az új vakolásnál olyan pórusos, javító vakolórendszert célszerű alkalmazni (ilyen például a Knauf Eurosan rendszer is), amely segíti a maradék nedvesség elpárolgását, sőt pórusrendszere alkalmas a nedvesség által még kihozott sók tárolására is, azok felületi kivirágzása nélkül. Minél finompórusosabb az anyag, vagyis minél kisebb a kapilláris átmérője, annál magasabbra szívódik fel a nedvesség. Ilyen például a téglafal, amelynél akár tíz métert is elérhet a felszívódás, ha a falat kétoldalt párazáró felület borítja. Az átnedvesedés mértékét a kapilláris vízfelvétel és a falfelületi párolgás egyensúlya határozza meg.
Tetszett a cikk? Oszd meg barátaiddal:
Nyomtatás

EZT IS NÉZD MEG!


Játékos „barkácsfal”
Nem lehet elég korán kezdeni a gyerekek felkészítését a barkácsolásra – ráadásul...
Gipszkarton rögzítése
Kedves Hajnalka! Az a problémám adódott gipszkartonozás közben, hogy nem tudom eldönteni,...
Otthonunk hőszigetelése
Kedves Hajnalka! Nyeregtetős parasztházunk van. Mestergerendás fafödémünket szeretném...
Zsóri Hajnalka
LAKBERENDEZŐ
Faltetoválás saját kezűleg
Kedves Hajnalka! Faltetoválást szeretnénk otthonra a nappalinkba, csak az igazi tetoválások...
Szigetelt ház – fűtés negyedáron
Közel háromhavi fűtésköltségének megfelelő összeget, vagyis 40 302 forintot spórolt...
Fürdőszobadesign: ívelt falak
A modern térkialakítás kedveli az ívelt formákat. Ebben jelentős szerepe van az újabb...

TPL_BEEZ2_ADDITIONAL_INFORMATION